Tündér Szikla

 /1990/

Valahol a Duna mentén, van egy helység Kulcs a neve

Távolabb terül a község, közel nyaraló telepe.

Szépséges, szép kies táj ez, hegy és folyam határolja

Hegyen és völgyben egyaránt, árnyas erdők sorozata.

Hal és vad itt akad bőven, a körülmények kedvezők

Szürke bundás vad nyulacskák, s pettyes őzek is lelhetők.

Napsugár bearanyozza, a madárdalos tájakat

Tarka pillangók köszöntik, a sokszínű virágokat.

Sík mezőkön gulya legel, kolomp szava messze hallik

Csengő-bongó harang szóval, az éterben találkozik.

A terebélyes gyümölcsfák, zamatos termést kínálnak

Szőlő és a futóhomok, az aranyló nedűért társak.

Az emberek jók s kedvesek, ott jártamban  tapasztaltam

Igaz több mint 40 évre, nézek vissza írásomban.

Mert akkor a falu vénje, hívta fel figyelmem arra

Hogy egy kis erdő rejtekén, álldogál a Tündér Szikla.

A tetején lévő nagy kő, bejáratát jól elzárja

Illegális behatolást, mindenkor e kő kizárja.

A fedkő a néphit szerint, hét évenként tova gördül

A barlangból tündérlányok, özönlenek seregestül. 

24 órán keresztül, világunkkal ismerkednek

És azután szépen sorban, barlangjukba visszamennek.

A helyére billen ismét, a monumentális szikla

Mely a hegy belsejét zárja, s ez a “ tündér titkok nyitja”.

Hej, de sokan vállalkoztak, hogy a titkot felderítsék

Minden próba kudarcba fult, hogy a követ elgörgessék.

Csupán egy olyan ember volt, ki mindent látott és hallott

A csodás élményeiből, nekünk ízelítőt adott.

Egy szegény pásztorfiú volt,  ki a nyáját legeltette 

És vidáman tilinkózva, búját szélnek eresztette

Éjszaka amíg nem aludt, csillagos eget kémlelte

A hold ezüstjét csodálta, tücskök zenéjét élvezte.

Egyszer nyáron pont éjfélkor, egy halk robaj ébresztette

Ezt földöntúli szép zene, majd tündöklő fény követte. 

Ábel nem volt azonban rest, tehát rögtön odaszaladt

Oly’ csodálatosat  látott, lélegzete majd elakadt.

A szépséges tündérlányok, mint kiderült három tucat

Trillázva és énekelve, hagyták el a barlangjukat.

Hajuk derekukat verte, homlokukon csillag fénylett

Hamvas bőrük elárulta, ők nem akármilyen lények.

Szemük ragyogó drágakő, szájuk akár egy cseresznye

Foguk két igazgyöngy füzér, hangjuk dallamos lágy zene

Derekuk mint karcsú nádszál, lágy szellőtől hajladozó

A járásuk ingó-ringó, minden lépés csengettyűszó.

A ruhájuk fátyolszerű,  földig érő, lágyan omló

Minden mozdulatra lebben, mint sok aranyos pillangó.

Pasztell színek kavalkádja, arannyal- ezüsttel átszőve 

Káprázatos és igéző, nem lehet  betelni vele.

A hold ezüstös fényénél, vidáman táncot lejtenek

Kacagnak és énekelnek, élvezik ők az életet.

Hajnaltájban szétszaladnak, fűről harmatot gyűjteni

Szép arcukat ezzel mossák, üde pírját ez megőrzi.

Virágkehely színig töltve, harmat a gyöngyöző ital

Jókedvűen fogyasztanak, koccintanak és száll  a dal.

Majd a Dunához sietnek, a hűs habokat kedvelik

Gyermekies vidámsággal, játszadoznak ott reggelig.

Víz tükrébe  mosolyognak, úgy fésülik a hajukat

Tetszelegve hajladoznak, nézik kecses formáikat.

Játszótársuk akad bőven, mert őz, nyúl, szarvas inni jő

Nagyvadakon lovagolva, kerül sorra a legelő.

Erdő mélyén kerek tisztás, illatos, friss füvet kínál

Míg az állatok legelnek, virágot szed sok  tündér lány.

Koszorú lesz a virágból, a szép tündérkék fejére

Aztán ismét folytatódik, a tánc, játék és zene

Olyan  csodálatra méltó, e pompás lények játéka

Hogy az égi tünemények is, bekapcsolódnak abba.

A csillagok egész éjjel, csak álmosan sziporkáznak

És nem hunyják le szemüket, mert olyan szép, amit látnak.

A hold képe kerekre nő, hogy minél többet láthasson

Nappal is az égen marad, nehogy valamit kihagyjon.

A nap szünet nélkül ragyog és korábban kel, mint máskor

Este sem tér nyugovóra, kerüli őt is az álom.

Szellő bókot halkan suttog, lágy rezdülése cirógat

Éjjel-nappal ő jelen van és szeszélyesen osztogat.

Parancsára a víz sima, ha úgy akarja hullámzik

Esőfelhőt messze űzi, de gyakran a nap sem látszik.

Az égen a felhők látják, hogy mi történik idelent

Arany keretbe foglalják, az emlékezetes jelent.

A vidámság egész nap tart, zavartalan és fesztelen

Sok élőlény részt vesz ebben, kívánják vége ne legyen.

Éhség ellen bogyót szednek, az erdőben és cserjésben

Édes nektár italt kínál, sok virág saját kelyhében.

Estefelé mindenki hoz, az ünnepélyre valamit

Hiány semmiben ne legyen, tartson soká ha jól esik.

Mókuscsalád mogyorót hoz, a méhek illatos mézet

A nyuszi salátát cipel, az őzek finom, friss füvet.

Süni eperrel érkezik. fogas a szarvas trófea

Tücsök a hegedűt hozza, madarak szállnak trillázva.

Pillangók virágport hoznak, a fecskepár virág füzért

Bagolyszem lampiont pótol, a szentjánosbogár szór fényt.

Közel éjfélig tart a bál, mindenki boldog és vidám

Ábel rejtekén szemléli, ezt a csodás harmóniát.

Éjfél előtt néhány perccel, ismét tündöklő fény terjed

A tündérkék libasorban, nyomban arra igyekeznek

Mosolyogva integetnek, kedves játszótársaiknak

ígérik hogy hét év múlva, újra majd itt találkoznak.

Mikor minden tündér lányka, bement a hegy belsejébe

Határozott mozdulattal, billen a szikla a helyére.

Sötétség borul a tájra és minden elcsendesedik

A hold fáradtan aludni tér,  s nem bújik elő reggelig.

A csillagok is behunyják, sziporkázó szép szemüket

Még csak a szellő sem rebben, ő is nyugodni sietett.

Még a vig tücsök koma is, hegedűjét félreteszi

A hosszú vigalom után, a vackába megy pihenni.

Ábel nem tud elaludni, a sok élmény hatására

Szüntelenül gondolkozik és a helyét nem találja. 

Szeretne ő messze menni, tündérországba eljutni

Érzi ez csak álom lehet, s nem fog valósággá válni.

Szépen lassan belenyugszik, elmeséli amit látott

Feljegyzi e fontos napot, s várja az új találkozót.

Szilánkok 11 - A darázs

A Skodában ül a mama, meg a három unoka,
Név szerint a kis Gergőke, Péterke és Gáborka.
A kocsi nyitott ablakán egy darázs hirtelen beszáll,
Barna-sárga csíkos a ruhája, karcsú derekát riszálja.

A fejek felett körözve, megbontja a csendet,
Nem talál ki az ablakon, csak ide-oda repked.
A három gyerek megijed, még soha nem láttak ilyet,
Ez egy zümmögő fenevad, mi potyautasként akad.

A mama rögtön elkapja, a két szárnyát összefogva,
És a kocsi jobb oldali ablakán, nagy ívben kidobja.
Gergő ezen csodálkozik, egy kissé méltatlankodik,
Majd kérdezget és felesel, végül mindent csak helyesel.

Sokszor elmesélteti még, a számára nagy eseményt,
Annyiszor, hogy belefárad, papa, mama, és a két testvér.
Mikor mindenki már unja, és senki nem mondja neki,
Kiderül a kicsi tudja, s ő kezdi nekünk mesélni.

„A garázs berepült az ablakon, a mama gyorsan megfogta,
Megszorította nagyon és az ablakon kidobta.”
Ezt jó néhányszor elmondta, míg végül elálmosodott,
Másnap a reggelinél újra, a téma így folytatódott.

„A garázs berepült az ablakon, gyorsan megfogtuk,
Megszorítottuk nagyon, és az ablakon kidobtuk.”
Majd ez a nap folyamán, még jó néhányszor elhangzott,
A következő napon már , egy kicsit újra változott.

„A garázs berepült az ablakon, gyorsan megfogtam,
Megszorítottam nagyon, és az ablakon kidobtam.”
Eddig tart a kis történet, melynek főszereplője a: Gergő,
A kettő és fél esztendős, nagyon okos kis hencegő!

Kiss Irén

Forrás

Szilánkok 11 - Legyünk mértéktartók a dicsérettel

Vera és Béla békés, kiegyensúlyozott házasságban éltek. Hasonló munkakörben dolgoztak, csak más vállalatnál. Gyakran kellett nekik vidékre utazni. Béla a saját kocsijukat vette igénybe, Vera vállalati kocsit, vagy vonatot. Két gyermekük már egyetemre járt. Ők nagyon megértették és szerették egymást. Tevékeny, alkotó emberek voltak. Így még jobban összehozta őket az alkotási vágy és az azzal járó sikerélmény. Tíz éve vásároltak egy telket a velencei tónál, építtettek rá egy nyaralót. Sok mindent Béla maga készített, persze Vera mindenbe besegített. Mind a ketten örökké tele voltak ötletekkel, gyakran túllicitálták egymást. Néhány hónapja készült el életük legnagyobb alkotása. Béla esténként és hétvégeken egyedül lambériázta, mesterfokon az egész nyaralót. Ezzel teljesen befejeződött az évek óta tartó építkezés. Még kiegészítették néhány aprósággal a berendezést és a család most már mindent tökéletesnek tartott. Egy tágas, szépen berendezett amerikai konyha uralta a nyaralót. Ezt körítették a hálófülkék és a mellék helyiségek. Minden kényelmes és szép volt bennük.

A nyaraló felszentelésének ünnepét, sok vendéggel Béla 50. születésnapjára tervezték. Ez remekül sikerült. Béla a gyönyörű lambériáért annyi dicséretet kapott, hogy egészen elbízta magát. Úgy érezte, ezt másoknak is látni kell. Ha arra vezetett kiutazásoknál az útja, meghívta a kocsijában utazó kollégákat egy kávéra, teára, vagy egy üdítőitalra. Közben elmesélte az építkezés történetét, kiemelve a saját kezű ténykedést. Ilyenkor büszkén hallgatta a lambériájáról szóló dicshimnuszokat. Vera ugyanezt tette, ő boldogan nyugtázta, hogy a szeretett férfi gondos munkája, mindenkitől elismerésben résesül. Ha tehették, összekapcsolták a kellemeset a hasznossal. Vagyis, ha lehetett Vera a munkahelyéről, vagy kiszállásból a nyaralóba utazott Béla útba ejtette és onnan együtt mentek haza. Ez az életforma egyenesen csodálatos volt számukra.

Egy alkalommal Béla kettesben utazott ki Evelinnel, őt még alig ismerte, mert csak néhány hete lépett be a vállalathoz. Jövet-menet jól elbeszélgettek. Megkérdezte tőle, hogy meghívhatja - e egy üdítőre a nyaralójukba. A nő igennel válaszolt. Bementek. Evelin el volt ragadtatva. Üdítő helyett, azonban egy konyakot kért. Leült a kényelmes, kárpitozott kerevetre és a férfira kacsintva megjegyezte: „milyen jó rugalmas ez a kerevet, érdemes lenne kipróbálni!” Béla csodálkozó tekintettel kérdezte: „hogy érted ezt?” „Ahogyan mondom” felelte, nevetve Evelin. Néhány másodperc múlva gúnyos iróniával hozzátette: „csak nem vagy gyáva!?” Béla lelki szemei előtt még csupán, egy villanásnyira, megjelent felesége barátságos, mosolygós arca, mielőtt beigazolta a kolléganőjének, hogy ő bizony nem gyáva!

Vera kétségbeesett állapotban kereste fel, Bélának egy megbízható kolléganőjét és a segítségét kérte. Elmondta neki, hogy egy idő óta nagyon megváltozott férjével a kapcsolatuk. Béla ideges, mogorva, nincsenek tervei, hanyagolja a családot, főleg őt, és örökké nagyon elfoglalt. Este későn jár haza, ezt eddig soha nem tette. De képtelenség ebből az állapotból kimozdítani. A napokban Béla zakójának a zsebében talált egy kis cédulát, melyen az állt, hogy: „Többször kerestelek, ma este várlak! Evacskád.”Azt kérte, segítsen kinyomozni, hogy ki lehet ez a kolléganő. Hogy egyáltalán lehet -e esélye, ha harcolni akar a férjéért. Mert, ha ez egy csini baba, vagy egy fiatal kis pipi, akkor nem teszi magát nevetségessé. A meghatódott, kedves kolléganő biztosította Verát, hogy minden tőle telhetőt megtesz és amint megtud valamit, jelentkezik.

Mikor Vera este fáradtan és rosszkedvűen hazaért, kisírt szemű anyósa fogadta. Közölte, hogy Béla véglegesen elköltözött egy nőhöz. A mama nagyon szerette a menyét és teljes mértékben osztozott a fájdalmában. Azonos véleményen volt vele. Vera két sírógörcs között a jóságos mama karjaiban megpihenve, csendesen csak annyit mondott: „tudja mama, Bélával azt terveztük, hogy a jövő hónapban esedékes 30. házassági évfordulónkat is, a nyaralóban ünnepeljük.”

Kiss Irén

Forrás

Szilánkok 11 - Telepátia

Laci taxival vitte haza, a klinikáról a feleségét a kisbabával. Utána visszament a munkahelyére. Irén tisztába tette a kicsit és etetni akarta. A csöppség azonban figyelmen kívül hagyta a rendszeres három órás szoptatási időt és nem akart enni. Csak sírt folyamatosan. Anyuka vizsgálgatta a szokatlan jelenség okát, ennek keretében belenézett a gyerek szájába is. Rémülten látta, hogy a nyelvecskén egy kis fehér folt van. Ez még klinikai szerzemény, tehát ezért sír és nem eszik a baba. Tudta, hogy sürgősen el kell menni az Anya és Csecsemővédő Intézetbe, mert hamarosan véget ér a rendelési idő. Segítségre nem számíthatott. Telefon nem volt. A lift nem működött. Változatlanul négy magas emeletet kellett, oda-vissza megjárni. Méghozzá egy olyan csomaggal, aminek az épsége mindennél fontosabb. De,ha nehéz letenni nem lehet. Ezenkívül Irén olyan gyengének érezte magát, hogy alig állt a lábán. Most azonban nem volt idő tépelődésre. Igyekezni kellett. Bepólyálta hát a kislányát, azután egy meleg plédbe is becsomagolta. Szatyorba rakott neki egy tisztasági csomagot és közé tett egy cumisüveg teát. Ő is felöltözött, a szatyrot a karjára fűzte, a babát felvette. Kétségbeesetten, félve elindult az ajtó felé.

Ebben a pillanatban, kívülről valaki kopogott. Irén ajtót nyitott és ott állt Jóska az öccse, aki azért jött, mert tudni akarta, hogy mi van velük. Itt tanult a fővárosban és kollégiumban lakott. Ha tehette meglátogatta a nővérét. Nem tudta, hogy már meg van a baba. Azt gondolta, valószínűleg nem is lesznek itthon, akkor majd a háziaktól érdeklődik felőlük. De, hogy sikerült találkozni, nagyon megörültek egymásnak. Minden probléma megoldódott. A délceg fiatalember játszi könnyedséggel vitte a kis pólyást. Irén megkönnyebbülten lépkedett mellette. Hálával gondolt arra, hogy lehet olyan véletlen, ami kimeríti a családi együttérzés fogalmát!

Kiss Irén

Forrás

Szilánkok 10 - Asszonysors

Minden a két kiskutya barátkozásával kezdődött. A parkba érkező két fiatal, talán ugyanabban a percben vette le a pórázt a kutyájáról. Azok mind a ketten, a mozgás szabadságától megittasulva elrohantak. Hangos csaholással üdvözölték egymást és olyan boldogan játszadoztak, mintha már régi ismerősök lennének. A lány állva maradt és tisztes távolságból figyelte őket. A fiú egy pillanatnyi tétovázás után odament hozzá. Először a kedvenceikről beszélgettek, a továbbiakban róluk esett szó. Sok érdekes, közös téma akadt. Végül megegyeztek, hogy ezután együtt sétáltatják a kutyáikat. Így másnap már nem véletlenül találkoztak. Észre sem vették, hogy a sétáltatás ideje, a szokványosnak a többszöröse lett. Végig saját magukról folyt a beszélgetés. Meséltek, kérdeztek. Kiderült, a tulajdonképpeni, hirtelen keletkezett, mélységes rokonszenvük centruma az, hogy sorstársak. Friciéket néhány éve elhagyta az apjuk egy nő miatt. Az anyjuk, aki addig jó anya, feleség és háziasszony volt, befelé fordult, magányába menekült és többé nem törődött a gyermekeivel. Andi szülei teljesen elhidegültek egymástól. Munkakörüknél fogva rengeteget utaztak és élték egymástól független, önálló életüket. Andi egyke lévén, nagyon sokat volt egyedül. Közös a két fiatalnál, hogy anyagi gondjaik nem voltak, de szülői gondoskodásban és szeretetben nem dúskáltak. Egyedül a kutyájukat és annak ragaszkodását érezték magukénak. Ezt tartották nélkülözhetetlennek és mindennél fontosabbnak.

Találkozásuk fordulópontot jelentett az életükben. Igyekeztek minél többet együtt lenni és a szívük legbensőbb titkait is feltárni. Andit az otthonában szinte bármikor fel lehetett keresni, ő örökké egyedül volt. Frici, ha hosszabb időre maradt ki, senki nem vonta érte kérdőre. Mind a ketten a gimnázium harmadik évfolyamán tanultak, csak más iskolában. Frici egy évvel idősebb volt Andinál. A kezdeti nagy egyetértés, később szerelemmé érett köztük.

Andi az érettségije idején már terhes volt, de még sikerült eltitkolni. A szüleinek azonban úgy érezte, hogy már ideje elmondani. Nem történtek érzelmi kitörések, csak hideg, de logikus intézkedések. Házasságkötés, lakásvásárlás, annak berendezése, végül az ifjú pár beköltöztetése. Mind a ketten kaptak a szüleiktől egy-egy takarékkönyvet, egy összeggel. Biztatták őket, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. Sok boldogságot kívántak nekik, még egyszer és „mint akik jól végezték a dolgukat” becsukták maguk mögött az ajtót.

Frici egy távoli városba nyert felvételt az orvosi egyetemre. Elfogadta és megegyeztek Andi most mindenben segíti őt. Később, ha a gyermek nagyobb lesz, majd Frici teszi ugyanezt. Andi végig keményen helyt állt. Dolgozott a munkahelyén és otthon, gyereket nevelt a férjét segítette anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Frici kezdetben gyakrabban, később egyre ritkában látogatott haza. Mikor a tanulmányait befejezte hazajött és néhány hónap múlva összeköltözött egy ugyancsak friss diplomás egyetemi kolléganőjével.

Szilánkok 10 - Vörös rózsa a szerelem jelképe

Megszületett Irénke, az első gyermek. Laci egy csodálatos sötétvörös rózsacsokorral érkezett, Irénhez látogatóba. A klinikán virágot elhelyezni, kizárólag a kórterem közepén álló nagyméretű asztalon lehetett. Így, Irén virágcsokra is odakerült a többi közé. Abban az időben, október végén egy ilyen rózsacsokor, bizony luxus cikknek számított. Irén meghatottan szemlélte, férje igaz szerelméből fakadó, bőkezű ajándékát. Egy félig feslett bimbócska a vázába helyezésnél letört, azt gondosan selyempapírba helyezve azonnal lepréselte és eltette.

Másnap délelőtt Ratkó Anna egészségügyi miniszterasszony jött, a klinika hivatalos látogatására. A kórtermekből elvitték a virágokat az aula feldíszítésére. Megnyugtatták a betegeket, hogy néhány óra múlva mindet visszahozzák. Valóban sorra visszakerültek a virágok, kivéve Irén rózsacsokrát. Reklamálására kiderítették, hogy az ő csodálatos rózsacsokrát, mivel az volt az összes között a legszebb, a klinika nevében a miniszterasszonynak ajándékozták. 

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 9 - Így is lehet szeretni?

 Ervin jó kedélyű férfi volt, kollégái sokat vidultak az élcelődésein. Egyszer csak betegesen szótlan lett. Nem mosolygott, inkább tépelődőnek látszott. Bizonyára valami komoly gond emésztette. Pedig alig két éve nősült. Azt vette el, akit szeretett. Mind a ketten jól kerestek. Betegnek sem látszottak. Akkor meg mi lehet az oka, hogy Ervin arcáról lehervadt az a mosoly, ami rá szinte állandóan jellemző volt. A környezetében mindenki észrevette a változást és faggatni kezdték. Egy alkalommal mondta, hogy szívesen megosztaná a nyomasztó bánatát a kollégáival. Habár tudja, hogy csak együtt érezni lehet vele, a felelősséget úgyis neki kell vállalni.

„Néhány évre vissza kell mennem, – kezdte a mondókáját – ha azt akarom, hogy mindent megértsetek. Egyetlen és késői gyerek voltam az egész családban. Így a szüleimen kívül, a nagynénik és nagybácsik is agyon kényeztettek. Ezenkívül, mindenkitől én örököltem. Érdekes módon, én még így is takarékoskodtam, ha nem is kellett volna feltétlen azt tennem. Mikor Lindát megismertem, jómódú polgárnak számítottam. Na, de aztán Lindával, minden megváltozott. Ő a fondorlatos bűbájosságával, szinte észrevétlenül rászoktatott arra, hogy minden este vacsorázni vigyem. Rövid idő alatt elfogyott a megtakarított pénzem. Azután sorra a nyakára hágtam az örökségekből lekötött összegeknek is. Majd eladásra kerültek a Velencei-tó melletti telkek.

Közben Lindát feleségül vettem. Igyekeztem rászorítani az otthoni vacsorákra. Kezdetben választékos hideg ételcsomagokat vásároltam. Nem nagyon tettszett neki. Meleg vacsorákat akart, főzni viszont nem volt hajlandó. Felajánlottam a kuktáskodásomat, az sem hatotta meg. Ha kellemes estét akartam, el kellett vinni vacsorázni. Különben elviselhetetlenül viselkedett. Szerettem őt és engedékeny voltam vele. Ő is jól keresett, de nem adott haza egy fillért sem. Mindent magára költött. Mindig divatosan öltözködött és sok ruha kellett neki. Ma már nincsen más vagyonom, csak a lakásom. Abból is az értékesebb tárgyakat pénzzé tettem. De most jön a java, hozzányúltam a vállalatnál rám bízott értékekhez. Ezt valaki felfedezte és jelentést tett az illetékeseknél. Már bejelentkezett a revízió és én menthetetlenül lebukok.”

Néhány perces szünetet tartott. Az irodában döbbent csend uralkodott. Ekkor Ervin keserűen felkacagott és a következőképpen folytatta: „most már tudom, mikor kellett volna Lindát végleg elhagynom! Képzeljétek, még udvaroltam neki, mikor egy este feljött hozzám. Méltatlankodott, hogy még nem vagyok indulásra készen. Én hivatkoztam a zord időjárásra, a lakás barátságos melegére. Természetesen arra is, hogy jó lenne itt nálam édes kettesben egy estét eltölteni. Nagy nehezen beleegyezett. Akkor én megkértem, hogy készítsen tojásrántottát, mert én nagyon szeretem. Felütötte a tojásokat, valószínűleg életében először. Belekerült egy sereg apró tojáshéj. Szóltam érte. Ő azt mondta, ha kész a rántotta, majd könnyebb lesz kiszedni. Emlékezetes vacsora volt mondhatom!”

Néhány nap múlva Ervin előzetesbe került. Linda neves védőügyvédet fogadott neki. Végül két év börtönbüntetésre ítélték. Linda azonnal benyújtotta a válókeresetét. Gyorsan elválasztották őket. De Linda még gyorsabban a felesége lett a védőügyvédnek. Jóval később derült fény arra, hogy Linda buktatta le a férjét, aki mellett „becsületére legyen mondva” kitartott az utolsó fillérig. Pedig már hónapokkal előtte, szerelmi viszonyt folytatott az állítólagos „védő” ügyvéddel.

Kiss Lászlóné

Forrás