A háziakkal olyan megállapodás született, hogy Irén és Laci a külön bejáratú szoba mellé még a fürdőszobát használhatják, de a konyhát nem. A fürdőszobát úgy lehetett megközelíteni, hogy ki kellett menni a szobájukból a függőfolyosóra, elsétálni a bejárati ajtóig és az előszobából nyílt a fürdőszoba. Hetenként egyszer volt meleg víz, máskor csak hideg víz volt, télen, nyáron egyaránt.
A beköltőzés utáni első estéken hideg vacsorát fogyasztottak, de ezt nem találták kielégítőnek. Így elhatározták, hogy berendezkednek legalább tea főzésre és esetenként egy egyszerűbb meleg étel elkészítésére. Vásároltak egy elektromos rezsót egy főzőlappal, tálcát, edényeket és néhány élelmiszert. Vacsorára sült tonhalat, kenyérrel, savanyúsággal és citromos teát terveztek.
Mikor hazaértek ki volt téve egy tábla a liftre, hogy nem működik, ez eddig még mindig így volt. De később is volt szerencséjük tapasztalni, hogy ez szinte általános. Pedig a 4,5m-es lakótér belmagassággal számolva, a negyedik emeleti lakáshoz sok lépcsőn kellett fellépkedni. Otthon Irén elmosta az új edényeket és a tálcát. Felszeletelte a tonhalat és ekkor vette észre, hogy nem vettek sót. Közeli élelmiszerbolt már nem volt nyitva, kölcsönkérni nem akartak. Így, egy kis citrom ízesítéssel fogyasztották el a tonhalat. Az első, közös, meleg vacsorájukat.
Kiss Lászlóné
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése