Szilánkok 9 - Így is lehet szeretni?

 Ervin jó kedélyű férfi volt, kollégái sokat vidultak az élcelődésein. Egyszer csak betegesen szótlan lett. Nem mosolygott, inkább tépelődőnek látszott. Bizonyára valami komoly gond emésztette. Pedig alig két éve nősült. Azt vette el, akit szeretett. Mind a ketten jól kerestek. Betegnek sem látszottak. Akkor meg mi lehet az oka, hogy Ervin arcáról lehervadt az a mosoly, ami rá szinte állandóan jellemző volt. A környezetében mindenki észrevette a változást és faggatni kezdték. Egy alkalommal mondta, hogy szívesen megosztaná a nyomasztó bánatát a kollégáival. Habár tudja, hogy csak együtt érezni lehet vele, a felelősséget úgyis neki kell vállalni.

„Néhány évre vissza kell mennem, – kezdte a mondókáját – ha azt akarom, hogy mindent megértsetek. Egyetlen és késői gyerek voltam az egész családban. Így a szüleimen kívül, a nagynénik és nagybácsik is agyon kényeztettek. Ezenkívül, mindenkitől én örököltem. Érdekes módon, én még így is takarékoskodtam, ha nem is kellett volna feltétlen azt tennem. Mikor Lindát megismertem, jómódú polgárnak számítottam. Na, de aztán Lindával, minden megváltozott. Ő a fondorlatos bűbájosságával, szinte észrevétlenül rászoktatott arra, hogy minden este vacsorázni vigyem. Rövid idő alatt elfogyott a megtakarított pénzem. Azután sorra a nyakára hágtam az örökségekből lekötött összegeknek is. Majd eladásra kerültek a Velencei-tó melletti telkek.

Közben Lindát feleségül vettem. Igyekeztem rászorítani az otthoni vacsorákra. Kezdetben választékos hideg ételcsomagokat vásároltam. Nem nagyon tettszett neki. Meleg vacsorákat akart, főzni viszont nem volt hajlandó. Felajánlottam a kuktáskodásomat, az sem hatotta meg. Ha kellemes estét akartam, el kellett vinni vacsorázni. Különben elviselhetetlenül viselkedett. Szerettem őt és engedékeny voltam vele. Ő is jól keresett, de nem adott haza egy fillért sem. Mindent magára költött. Mindig divatosan öltözködött és sok ruha kellett neki. Ma már nincsen más vagyonom, csak a lakásom. Abból is az értékesebb tárgyakat pénzzé tettem. De most jön a java, hozzányúltam a vállalatnál rám bízott értékekhez. Ezt valaki felfedezte és jelentést tett az illetékeseknél. Már bejelentkezett a revízió és én menthetetlenül lebukok.”

Néhány perces szünetet tartott. Az irodában döbbent csend uralkodott. Ekkor Ervin keserűen felkacagott és a következőképpen folytatta: „most már tudom, mikor kellett volna Lindát végleg elhagynom! Képzeljétek, még udvaroltam neki, mikor egy este feljött hozzám. Méltatlankodott, hogy még nem vagyok indulásra készen. Én hivatkoztam a zord időjárásra, a lakás barátságos melegére. Természetesen arra is, hogy jó lenne itt nálam édes kettesben egy estét eltölteni. Nagy nehezen beleegyezett. Akkor én megkértem, hogy készítsen tojásrántottát, mert én nagyon szeretem. Felütötte a tojásokat, valószínűleg életében először. Belekerült egy sereg apró tojáshéj. Szóltam érte. Ő azt mondta, ha kész a rántotta, majd könnyebb lesz kiszedni. Emlékezetes vacsora volt mondhatom!”

Néhány nap múlva Ervin előzetesbe került. Linda neves védőügyvédet fogadott neki. Végül két év börtönbüntetésre ítélték. Linda azonnal benyújtotta a válókeresetét. Gyorsan elválasztották őket. De Linda még gyorsabban a felesége lett a védőügyvédnek. Jóval később derült fény arra, hogy Linda buktatta le a férjét, aki mellett „becsületére legyen mondva” kitartott az utolsó fillérig. Pedig már hónapokkal előtte, szerelmi viszonyt folytatott az állítólagos „védő” ügyvéddel.

Kiss Lászlóné

Forrás